Támogasson adójának 2%-val

Július

2020. június 4.

100 éve

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában…”

Van valamilyen,  más nemzetek fiai számára számára érthetetlen kapocs, amely összeköti a magyar embert a szülőföldjével. Sokan földhöz ragadt gondolkodásúnak tartják a magyart, mert nem elég európai, idegen tőle a globális világnézet. Mi már csak ilyenek vagyunk, ragaszkodunk a szent istváni hagyatékhoz, őseink véráztatta földjéhez, melyet hosszú évszázadok izzadságos munkájával a magunk képére formáltunk, magyarrá tettük a Kárpát-medence minden szegletét. Nem ácsingóztunk soha a szomszédok területére, viszont el nem múló hazaszeretettel küzdöttünk szülőföldünkért az újra és újra rátámadó ellenség ellen, közben megvédtük Európát a muzulmán inváziótól.

Száz évvel ezelőtt Trianonban Európa ezt szépen megköszönte. A Nagy Háború lezárását követő békediktátum szétszakította szülőföldünket, nagy részét koncként dobta oda a csillapíthatatlan étvágyú szomszédainknak. 1920. óta június negyedike minden igaz magyar számára gyásznap! A haszonlesőknek, hitszegőknek és árulóknak azóta is égeti zsebüket a „negyven ezüstpénz”,a rossz lelkiismeretükhöz még állandó félelemérzés is párosult a jogtalanul bitorolt temérdek gazdagság miatt. Ezzel is magyarázható a bennük kialakult és vezetőik által mesterségesen szított magyarellenesség.

Száz évvel ezelőtt az elszakított Erdéllyel, Délvidékkel, Felvidékkel, Kárpátaljával, Muravidékkel, Őrvidékkel kisebbségi sorba kerültek ott élő testvéreink kiszolgáltatva a többségi nemzet kénye-kedvének. Mi, a csonka országunk magyarjai tisztelettel és köszönettel tartozunk az elszakított területeinken élő testvéreinknek, hogy szűnni nem akaró konoksággal ragaszkodnak nyelvükhöz, hagyományaikhoz, hitükhöz, ragaszkodnak szülőföldjükhöz.

Végre van olyan kormányunk, amely véget vetett  a beletörődő és elhallgató és passzivitás időszakának és zászlajára tűzte a nemzeti összetartozás politikáját. Örülünk, hogy ha késve is, de magasabb szinten is teret nyer az a Kárpát-medence szerte megvalósult összefogás, amelyben újra egymásra találtak a magyar közösségek. A Hungarikumnak is nevezhető testvértelepülési kapcsolatok hálózata áttörte a mesterségesen közénk húzott határokat, és újra szót ért a magyar a magyarral.

Magyarok vagyunk, szülőföldünk e lángoktól ölelt végtelen nagy ország!  Vereckétől a Lajtáig, a Kárpát-kanyartól a Dunajecig tart a mi hazánk, amely lelkünk része. Szívünkben őrizzük a délvidéki rónát, a Dunántúl lankáit, a Hargitát, Gömörországot, a Tiszahátat és ezt senki nem veheti el tőlünk. Mindig a miénk marad!

Hiszünk Magyarország feltámadásában!

Tabányi Pál, Maglód testvértelepülésünk polgármestere

Copyright © Pro Lövéte