Tájház

A Tájház egyike Lövéte nevezetes épületeinek, ahol számos néprajzi tárgy megtalálható. A falu központjában berendezett, a múlt századi építészeti stílusát magán viselõ kõházban jelenleg két szoba van berendezve, amelyek hûen tükrözik a hagyományos lövétei székely szoba képét. Az egyik a helyben készített festett bútorzattal valamint a különbözõ szõttesekkel tükrözi a hagyományos lövétei szoba hangulatát.

A másikban Ádám Gyula fotómûvész Lövéte építészetét bemutató, állandó kiállítása látható, ugyanakkor Fazakas Ágnes vezetésével, a szobában felszerelt szövõszéken szõni tanulnak a lövétei fiatalok.

Mihály János szakirányító, András József gondnok és Fazakas Ágnes oktató irányításával mûködõ Tájház stabil programmal várja a látogatóit, akik megismerkedhetnek az egyes néprajzi eszközök mûködésével és használatával valamint a szõttesek készítésének folyamatával.
Ugyanakkor a Tájház otthont add a falu ünnepségeinek is. Így a lányos-ház, a menyasszony kikérésének színhelye volt a 2006-os Falunapok alkalmával a hagyományos lakodalmas szokásokat felelevenítõ ünnepségen. Az alábbi kép a “pártás menyasszonyt, az örömszülõket (az apa bánatában a pálinkás pohár után nyúl, míg az örömanya a hímzett zsebkendõjét szorongatja) valamint egy menyecske is látható, aki köményes pálinkával (nem tea) kínálja a lakodalmas gyülekezetet. Talán ekkora lakodalom még nem volt Lövétén – jelen volt a falu apraja – nagyja, meghívottak és vendégek. A Falunapról és a hagyományos lakodalmi ünnepségrõl bõvebben olvasható a Falunapok 2006 alatt.

A piros színben pompázó vetett ágy valamint festett bútorok kékes és vöröses – barnás színei teszik jellegzetessé az elsõ szobát. A vetett ágy a rajta lévõ szõttesekkel a lövétei lány hozománya volt még a huszadik század elején is. A szõttesek a székely nép életében igen jelentõs szerepet töltenek be, mivel azokat a székely asszonyok készítették a székely férfiak által készített eszközök segítségével. Ezen eszközök közül pár hasznos tárgy a Tájházban is megtalálható.
A lövétei szõttesek mintázata, színe, formája kellõen tükrözi a falusi nép egyszerûségét de ugyanakkor mély érzelemvilágát és leleményességét.
A szövés mellet a fafaragás, a bútorfestés , az edénykészítés és a hímzés elterjedt tevékenységek voltak. Az elkészített használati tárgyak járulékos tevékenysége volt azok díszítése, amelyek belsõ érzelmi és értelmi jelentéssel bírtak.
A Homoródok mentén, Lövétén és környékén egészen a századfordulóig hírneves festettbútor-készítõk éltek. A virágdíszes tékák, tálasok, hozományos ládák, díszes kendõszegek, festett ágyfõk, karos padok, kontyos vagy hegedûhátú székek azonban ma a tájházában láthatók csupán. A fúró-faragó ember keze nyomát viselik az ugyancsak itt látható faeszközök, botok, sulykok, vászonfeszítõk, guzsalyok, fakanalak stb is. Ízléses faragásuk, nemes vonaluk a népi díszítõmûvészet igen magas fokáról tanúskodik.Az ablakok alatt elhelyezett tulipános padon a fáradt látogatók megpihenhetnek egy rövid idõre, hogy erõt gyûjtsenek a másik szobában rájuk váró szövéshez.


„Az egész Székely-földön talán õk õrizték meg legtisztábban viseletükben is az õsit” - írja Haáz Ferenc Rezsõ Egy székely falu öltözete címû írásában.

A lövétei székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a harisnya, melyhez zsinórszegésû, félkemény szárú fekete csizma illik és sima kézelõs, csukott gallérú, fehér vászon- vagy gyolcsing. Az ingre fekete mellényt öltenek. Szokásos fõbevaló nyáron a fekete kalap, hétköznap a szalmakalap, télen a betûrt tetejû báránybõr sapka. A mellényre posztóujjast vagy zekét vesznek.
Ma már a hagyományos viselethez leginkább ragaszkodó férfiak is csak fekete rövidkabátot, zakót öltenek a fehér harisnyához és fekete csizmához.

A lövétei nõi viselet legfõbb darabja a kétrészes felsõruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban korcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegõ. A rokolya színes csíkozású, vagy egyszínû (piros), de hímes szövésû háziszõttesbõl készül, a csíkok szélessége, a színek összeválogatása korok és alkalmak szerint változik. A karcsú, rövid mellény egyszínû bolti kelmébõl, bársonyból készül gyöngyös ékkel díszítve. A rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínû selyembõl, illetve gyolcsból lerakott, vagy virágmintával hímzett kötényt viselnek. A nõi viselethez is csizma tartozik. A lányok fejkendõt nem hordanak, hajukat általában egy ágba fonják, melynek dísze a hátul lecsüngõ színes szalag. Egyszínû (fekete) gyöngyökbõl fûzött nyakéket viselnek. A hagyományos viselethez még ragaszkodó idõsebb asszonyok kontyba rakott hajukat áll alatt megkötött kendõvel szorítják le, aminek színe, hímzése életkor és alkalom szerint változik.

 

A Tajház nyítvatartási programja: minden hétköznap délelõtt 9-11-ig, délután 4-6-ig. Szeretettel várjuk a látogatókat!

ProLövéte Egyesület ^©