Turizmus

Lövéte község határa a megye turisztikai zónáinak szerves része. Nemcsak a táj lenyûgözõ szépsége, sajátos klímája, az üdülésre alkalmas helyek, a nádasszéki gyógyfürdõ, a község sajátos népi építészete, vagy a több mint 15 borvízforrás vonzza ide a turistákat, hanem az a hagyományos vendégszeretet is, amely a község székely-magyar lakosságát határainkon kívül is ismertté tette.

Lövéte és környéke az év bármely szakában, egész esztendõn át kiválóan alkalmas turizmusra, minden évszaknak megvan itt a maga varázsa és szépsége. Aki csak egyetlenegyszer is ellátogatott Lövétére, a Vargyas völgyébe (Székely-Szeltersz), vagy aki Sólyomkõ sziklabércérõl betekintett Tolvajos (Kéruly vize) haragoszöld völgyében, az újra meg újra visszakívánkozik erre a vidékre. Túralehetõségek: a Központi-Hargita, a patakvölgyek borvízforrásai, a vulkáni fennsík, nárciszmezõ, a lövétei suvadás és Várhegy valamint a Vargyas szurdokvölgye (hol a Vargyas vize 4 km-es szurdokban tör át a juramészkõszirteken s hol számos nevezetes barlang (Orbán Balázs-barlang, Lócsûr stb.) található).

Klimatikus üdülõhely a Vargyas patak mentén, sziklás, fenyves, széltõl védett környezetben 742 méter tengerszint feletti magasságban. Régi nevét (Bélmezõ szejkéje) azért cserélte fel a Szelterszel, mert a gyengén sósvizû borvize ízben és gyógyhatásba megegyezik a világhírû németországi sósvizû Selterssel. Borvízét, „Székely-Selters” néven palackozva árusították. Az alkalikus jellegû, vasas, klóros, szénsavas, magnéziumos víz, ma is közkedvelt. A völgyben még több (Nádasszék sósborvíz) konyhasós, lúgos ízû borvíz is található (a források vizét gyomor-, máj- és epebántalmak gyógyítására használják, jó eredménnyel). Szeltersz sajátos stílusú menedékháza, amelyet ma a Szent Gellért Alapítvány (Szentegyháza) mûködtet, nem csak kellemes pihenést biztosít, hanem számos rendezvény színhelye is.

A Tolvajos patak vadregényes andezit, breccsia (Sólyomkõ, Kossuth-szikla) sziklákkal határolt, s fenyõvel borított szûk völgyében, védett helyen, a Hargita-ligettõl 2 km távol fekszik 750 m magasságban. Bõvizû forrásait már az 1700-as években ismerték, s igen látogatott fürdõtelep volt. Enyhe éghajlata, jó levegõje, zajmentes környezete keresetté teszi. Hargita megye egyik legszebb fekvésû fürdõje, melyet három borvízforrás táplált.

Patakjai halban és rákban bõvelkednek, erdei tisztásai málnában és eperben. A telepnek fürdõmedencéje is van. 10 villájában diákok üdültek még néhány évvel ezelõtt, de már elhagyottan és romosan állnak. Forrásainak vize a kálciumkarbonátos és vasas borvizek csoportjába tartozik.

Az elhanyagolt állapotban lévõ klimatikus üdülõhely idegbántalmak, csúzos, reumatikus betegségek, emésztési zavarok kezelésére nagyon alkalmas volna.

3. NÁDASSZÉKI SÓSFÜRDÕ




A kezdetleges gyógyfürdõ a Nádasszéki borvíztõl délre, 200 m-re a Vargyas patak jobb partján található 716 m tengerszint feletti magasságban.


Deszkával bélelt medencéjében (mérete: 4x4 m) sajátkészítésû melegítõ szerkezettel (a szentkeresztbányai vasüzemben készült kazán) melegítik a vizet. Augusztusban nagyon sokan keresik fel, idõsebb reumás betegségben szenvedõ emberek. Mellette deszkából készített öltözõ is van.

A hámor 1836-ban létesült.


Ebben a víz hajtóerejére épült „lakatos- és szerkovácsmûhelyben” gyártották a mezõgazdasági és a háztartásban használatos eszközöket (ekevas, lapát, ásó, csákány, fejsze stb), rúdvasakat, melyek a 19 században és a 20 század elsõ felében is igen keresett vasáruk voltak. 1848-ban ágyúgolyókat gyártottak itt az önvédelmi harcmûveletek céljára.


A kovácsolt vas elõállításához Frischaier-kemencét használtak. 1860-71 között már a környék legnagyobb vasüzeme volt. 300 munkást foglalkoztatott, s 6 hámorkalapáccsal mûködött. 1989-ig itt lehetett megszemlélni a kovácsolás középkori eljárását.





A hámor (amely közigazgatásilag jelenleg Szentegyházához tartozik) jelenleg romokban hever.

Kirulyfürdõ közelében, a Tolvajos-patak völgyében, a Kamilla-forrástól nem messze található a Hargita-ligeti tõzegláp.

Mintegy 200 méter hosszú és 100 méter széles. Mélysége 1,5 méter. A borvizekkel átitatott lápra rendkívül ritka növényfajok települtek.

A rovarevõ Drosera anglicán kívûl megtaláljuk itt a jégkorszakbeli „mocsári kõrontót” (Saxifraga hirculus) is. A gyógyláptól nem messze kövekkel kirakott, régi fürdõmedence van. A feltörõ szénsavas gázak a használaton kívüli fürdõmedence vizét állandóan mozgásban tartják. Nyilvántartott növénytani természetvédelmi terület.

A község határában található az ország egyik legcsodálatosabb nárciszmezõje (5 hektár növénytani természetvédelmi terület).

A vadon termõ nárcisz (Narcissus stellaris), ez a mediterrán származású, fehér virágú, erõs illatú, egyszíkû tavaszi növény, májusban nyíló virágaink közé tartozik. A nárciszmezõ a Pokolláz fennsík helyenként elmocsarasodó, nedves területeit foglalja el. A nárciszmezõn, egy négyzetméternyi területen 180-200 egyedet is megszámláltak.