Categoria părinte: Intézmények
Accesări: 34324
Igazgató: Demeter Csanád
Aligazgató: Mihály Dénes
tel. 0266-220726
e-mail: Această adresă de email este protejată de spambots. Trebuie să aveți JavaScript activat ca să o puteți vedea.
www.szekelymozes.ro
Iskolák, oktatás Lövétén
I. A kezdetektõl a XVIII. század végéig
A lövétei egyházi oktatás kezdeteirõl nem rendelkezünk egyértelmû adatokkal, ezért, analógiák alapján, csak feltételezhetjük, hogy a reformáció elõtt már -hasonlóan más székelyföldi településhez,- itt is folyt néminemû oktatás. Az oktatást- a „deákoknak” (azaz késõbbi falusi tanítóknak) kiválasztott gyermekek körében- a falu papja végezte, elsõsorban a katolikus szertartás rendjére, egyházi énekekre, vallási alapismeretekre s ritkábban olvasásra tanítva õket. A szorgalmas, papi pályára alkalmasnak mutatkozó gyerekekkel „kiemelten” is foglalkoztak: a latin szövegek olvasására és éneklésére is megtanították, s ezzel biztosították számukra a továbbtanulás lehetõségét a püspökségek mellett létesített káptalani iskolákban. Abban az idõben a papi pálya volt szinte az egyetlen lehetõség a székely falu zárt világából vagy a jobbágysorból való kiemelkedésre. Természetesen figyelembe véve az akkori gazdasági- és társadalmi viszonyokat, a családok teherbíró képességét, e lehetõséggel csak nagyon kevesen élhettek.
A lövétei egyházi iskola, oktatás története a XVII. századig nyomozható vissza. Közvetett adataink arra utalnak, hogy már ekkor -a plébánia mellett- iskola mûködött Lövétén, melynek fenntartója (kegyura) maga az egyházközség volt. Valószínûleg ebben az iskolában pallérozták szellemét gyerekkorában annak a Lövétei Györgynek, aki 1658-ban Grácban, a jezsuiták iskolájában, alszerpapként (subdiaconus) bölcseletet és teológiát tanult, akárcsak Lövétei István deáknak, aki 1664-ben Csíkkozmáson tanítóskodott, valamint Lövétei Jánosnak, aki 1676- ban Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem falai között, mélyítette tovább tudását.
Az oktatókra és az oktatásra vonatkozó írásos adataink a XVIII. század elejérõl vannak és ezek is eléggé hézagosak. Elsõsorban a püspöki vagy esperesi egyházlátogatások alkalmával felvett jegyzõkönyvek õrizték meg a rektorok nevét, jövedelmét, az iskolába járó gyerek számát stb. Adorján János udvarhelyi fõesperes vizitációjakor (1702) tesznek említést a ”Lövétei Mester Ferencz Deak” természetbeni (búza) bérérõl, amelyet a falu gazdái adtak. 1717-ben a püspöki látogatás alkalmával hatvan évesen még mindig Szabó Ferenc azaz Ferenc deák a kántor Lövétén. A 39 éve tevékenykedõ öreg, megfáradt kántor mellett kisegítõként Torjai Bálint, mint oktató (instructor) tevékenykedett. Az iskolába járó gyerekek száma 25 volt. Ugyanekkor számba vették az iskolamester létfenntartására rendelt földeket is.
A mester házához (domus magistri) járandó három darab szántóföld Lövéte korabeli határbeosztása szerint a következõ dûlõkben feküdt: 1. felsõ fordulóban a Sás nevû helyben; 2. középsõ fordulóban az Omlás nevû helyben; 3. Középsõ mezõben. 1721-ben a kántor, orgonista és tanító egy személyben a lövétei Pálffi János volt. Tízen látogatták az iskolát. Egy évtized múlva, 1731-ben, Sorger Gergely püspök (1729-139) látogatásakor a torjai (Háromszék) születésû Kiss András 30 lövétei gyerek szellemét pallérozta a szerény szalmafedelû faépületben. 1733-ban megint két mester (magister, ludimagister) tevékenykedett Lövétén: Tamási István és Jánosi Péter. Az utóbbi a falu szülöttje volt, s több mint egy évtizedig szolgálta népét. Huzamosabb ideig mûködött, mint tanító Lövétén a székelyfancsali Fancsali Sámuel. Ikertestvérével, Fancsali Mózessel, aki 1768 és 1804 között volt Lövéte plébánosa, több évtizeden át együtt irányították a falu szellemi-lelki életét.
1780. febr. 1-jén Fancsali Sámuel kántortanító, aki 35 évig szolgálta az egyházközséget, elhunyt. Az egyházközség új tanítót választott a csíkszentgyörgyi Daró Antal személyében, aki tanulmányait Csíksomlyón végezte. Mellette a helybéli Kolozsi János harangozó, egyházszolga segédtanítóskodott. A kántor a fiú-, a harangozó a lánygyermekeket tanította. 1817-ben a lövétei iskola tanulóinak összlétszáma 127 (fiú 70, lány 57) volt. Daró Antal az egyházközséget több évtizeden szolgálta. 1828. július 30-án hunyt el Lövétén hatvan évesen.
Az iskola tanítóinak létfenntartását, mint már említettük, a „mester házához járandó” szántóföldek, kaszálók, valamint a hívek természetbeni és pénzbeli adományai fedezték. A jövedelem összetételét, nagyságát az erre vonatkozó egyházi rendtartások (melyek szabályozták, hogy ki tartozik egész bért vagy fél bért fizetni, kik fizetnek gabona helyett pénzbért és végül a bérfizetés idejét) határozták meg, de befolyásolták a századokon át kialakult helyi szokások is. Szeredai Antal vikárius 1764-ben arra utasította Lövéte egyházközségi elõljáróságát, hogy „A mi a T(iszelen)dõ Plébánost és a Mestert illetõ bér adásnak modgyát nézi, a mindenekben a régi rendtartás és Particularis Visitationak végzése szerint folyon.” Ez szerint minden egész bért adó ember tartozott a mesternek egy kalongya búzát és egy kalongya zabot adni. Ha nem szalmájában, hanem szemül adta, egy véka búza és két véka zab volt az egész bér. A fél bért fizetõk ennek felével tartoztak. Akiknek sem házuk, sem marhájuk, sem jószáguk nem volt, egy-egy fél szustákot fizettek a mesternek bérként.
A tanítás módszerére, a tantárgyakra vonatkozóan csak szórványos adatokra és analógiákra támaszkodhatunk. Azt azonban szinte biztosra vehetjük, hogy a tanítás anyanyelven folyt. A tantárgyak száma, az oktatás módja legfõképpen a mester felkészültségétõl, hivatástudatától függött. Az 1776-ban felvett egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint Fancsali Sámuel iskolamester írni-olvasni és a keresztényi tanokra oktatta a diákságot. A papi, hivatalnoki pályára alkalmas, továbbtanulni akaró diákok, több mint bizonyos, hogy a latin nyelv alapelemeit is elsajátították. Az öt-hat hónapot (hagyományos szokás szerint Szent Mihálytól Szent György napig) tartó tanévben rendszertelenül feljáró gyermekek az olvasás megtanulásával akár két-három esztendõt is eltöltöttek. Az írás gyakorlásának általánosan használt eszközei a homokkal megtöltött láda és a viasszal bevont falapok voltak. Ezeken a gyermekek a nyomtatott vagy a tanítótól írt betûmintákat utánozták.
A „haladó” gyermekek rátérhettek a papír és a tinta használatára. A tananyag elsajátítása a tanító felügyelete alatt zajlott, aki a szûk iskolaszobába összezsúfolt gyermekek között testi fenyítéssel próbált rendet tartani. Ezeken az állapotokon, módszereken nem sokat változtatott sem Mária Terézia közoktatási reformja (1777-es Ratio educationis), sem a jozefinista államigazgatásnak a népoktatás iránti fokozott érdeklõdése, iskolareformja (Norma Regia). A népoktatás korszerû módszertana (a Lancaster-módszer) a polgárosodás hatására a XIX. század elsõ felében terjedt el Székelyföldön.
A lövétei egyházi iskola, oktatás története a XVII. századig nyomozható vissza. Közvetett adataink arra utalnak, hogy már ekkor -a plébánia mellett- iskola mûködött Lövétén, melynek fenntartója (kegyura) maga az egyházközség volt. Valószínûleg ebben az iskolában pallérozták szellemét gyerekkorában annak a Lövétei Györgynek, aki 1658-ban Grácban, a jezsuiták iskolájában, alszerpapként (subdiaconus) bölcseletet és teológiát tanult, akárcsak Lövétei István deáknak, aki 1664-ben Csíkkozmáson tanítóskodott, valamint Lövétei Jánosnak, aki 1676- ban Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem falai között, mélyítette tovább tudását.
Az oktatókra és az oktatásra vonatkozó írásos adataink a XVIII. század elejérõl vannak és ezek is eléggé hézagosak. Elsõsorban a püspöki vagy esperesi egyházlátogatások alkalmával felvett jegyzõkönyvek õrizték meg a rektorok nevét, jövedelmét, az iskolába járó gyerek számát stb. Adorján János udvarhelyi fõesperes vizitációjakor (1702) tesznek említést a ”Lövétei Mester Ferencz Deak” természetbeni (búza) bérérõl, amelyet a falu gazdái adtak. 1717-ben a püspöki látogatás alkalmával hatvan évesen még mindig Szabó Ferenc azaz Ferenc deák a kántor Lövétén. A 39 éve tevékenykedõ öreg, megfáradt kántor mellett kisegítõként Torjai Bálint, mint oktató (instructor) tevékenykedett. Az iskolába járó gyerekek száma 25 volt. Ugyanekkor számba vették az iskolamester létfenntartására rendelt földeket is.
A mester házához (domus magistri) járandó három darab szántóföld Lövéte korabeli határbeosztása szerint a következõ dûlõkben feküdt: 1. felsõ fordulóban a Sás nevû helyben; 2. középsõ fordulóban az Omlás nevû helyben; 3. Középsõ mezõben. 1721-ben a kántor, orgonista és tanító egy személyben a lövétei Pálffi János volt. Tízen látogatták az iskolát. Egy évtized múlva, 1731-ben, Sorger Gergely püspök (1729-139) látogatásakor a torjai (Háromszék) születésû Kiss András 30 lövétei gyerek szellemét pallérozta a szerény szalmafedelû faépületben. 1733-ban megint két mester (magister, ludimagister) tevékenykedett Lövétén: Tamási István és Jánosi Péter. Az utóbbi a falu szülöttje volt, s több mint egy évtizedig szolgálta népét. Huzamosabb ideig mûködött, mint tanító Lövétén a székelyfancsali Fancsali Sámuel. Ikertestvérével, Fancsali Mózessel, aki 1768 és 1804 között volt Lövéte plébánosa, több évtizeden át együtt irányították a falu szellemi-lelki életét.
1780. febr. 1-jén Fancsali Sámuel kántortanító, aki 35 évig szolgálta az egyházközséget, elhunyt. Az egyházközség új tanítót választott a csíkszentgyörgyi Daró Antal személyében, aki tanulmányait Csíksomlyón végezte. Mellette a helybéli Kolozsi János harangozó, egyházszolga segédtanítóskodott. A kántor a fiú-, a harangozó a lánygyermekeket tanította. 1817-ben a lövétei iskola tanulóinak összlétszáma 127 (fiú 70, lány 57) volt. Daró Antal az egyházközséget több évtizeden szolgálta. 1828. július 30-án hunyt el Lövétén hatvan évesen.
Az iskola tanítóinak létfenntartását, mint már említettük, a „mester házához járandó” szántóföldek, kaszálók, valamint a hívek természetbeni és pénzbeli adományai fedezték. A jövedelem összetételét, nagyságát az erre vonatkozó egyházi rendtartások (melyek szabályozták, hogy ki tartozik egész bért vagy fél bért fizetni, kik fizetnek gabona helyett pénzbért és végül a bérfizetés idejét) határozták meg, de befolyásolták a századokon át kialakult helyi szokások is. Szeredai Antal vikárius 1764-ben arra utasította Lövéte egyházközségi elõljáróságát, hogy „A mi a T(iszelen)dõ Plébánost és a Mestert illetõ bér adásnak modgyát nézi, a mindenekben a régi rendtartás és Particularis Visitationak végzése szerint folyon.” Ez szerint minden egész bért adó ember tartozott a mesternek egy kalongya búzát és egy kalongya zabot adni. Ha nem szalmájában, hanem szemül adta, egy véka búza és két véka zab volt az egész bér. A fél bért fizetõk ennek felével tartoztak. Akiknek sem házuk, sem marhájuk, sem jószáguk nem volt, egy-egy fél szustákot fizettek a mesternek bérként.
A tanítás módszerére, a tantárgyakra vonatkozóan csak szórványos adatokra és analógiákra támaszkodhatunk. Azt azonban szinte biztosra vehetjük, hogy a tanítás anyanyelven folyt. A tantárgyak száma, az oktatás módja legfõképpen a mester felkészültségétõl, hivatástudatától függött. Az 1776-ban felvett egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint Fancsali Sámuel iskolamester írni-olvasni és a keresztényi tanokra oktatta a diákságot. A papi, hivatalnoki pályára alkalmas, továbbtanulni akaró diákok, több mint bizonyos, hogy a latin nyelv alapelemeit is elsajátították. Az öt-hat hónapot (hagyományos szokás szerint Szent Mihálytól Szent György napig) tartó tanévben rendszertelenül feljáró gyermekek az olvasás megtanulásával akár két-három esztendõt is eltöltöttek. Az írás gyakorlásának általánosan használt eszközei a homokkal megtöltött láda és a viasszal bevont falapok voltak. Ezeken a gyermekek a nyomtatott vagy a tanítótól írt betûmintákat utánozták.
A „haladó” gyermekek rátérhettek a papír és a tinta használatára. A tananyag elsajátítása a tanító felügyelete alatt zajlott, aki a szûk iskolaszobába összezsúfolt gyermekek között testi fenyítéssel próbált rendet tartani. Ezeken az állapotokon, módszereken nem sokat változtatott sem Mária Terézia közoktatási reformja (1777-es Ratio educationis), sem a jozefinista államigazgatásnak a népoktatás iránti fokozott érdeklõdése, iskolareformja (Norma Regia). A népoktatás korszerû módszertana (a Lancaster-módszer) a polgárosodás hatására a XIX. század elsõ felében terjedt el Székelyföldön.
Lövéte kántorai és segédtanítói
1. Szabó Ferenc: 1657- ben született. Tanítói mûködését 1678- ban kezdte meg. 1702- ben lövétei iskolamester. 1717- ben is- 60 évesen- még itt tevékenykedett (C.V. 1717.)
2. Torjai Bálint: 1695- ben született. Tanítói mûködését alig 21 évesen, 1716- ban kezedte el. 1717- ben az idõs Szabó Ferenc iskolamester mellett segédtanítóskodott. (U.o.)
3. Pálffi János: 1686- ban született. Tanítói mûködését 1709- ben kezdte. 1721- ben õ a lövétei kántortanító. (C.V. 1721.)
4. Kiss András: Háromszéken, Torján született. Születési éve ismeretlen. Tanulmányait Udvarhelyen és Kolozsváron végezte. 1731- ben Lövéte iskolamestere. (C.V. 1731.)
5. Jánosi Péter: 1701- ben született Lövétén. Kolozsváron tanult. 1735- 1743. között õ a község orgonistája és kántora. (C.V. 1743.).
6. Fancsali Sámuel: 1718- ban született Székelyfancsalon. Tanítói mûködését 1738- ban kezdte. Testvérével, Fancsali Mózessel, aki 1768 és 1804 között volt községünk plébánosa, több évtizeden át együtt irányítottál falunk szellemi- lelki életét. (C.V. 1755.)
7. Daró Antal: 1768- ban született Csikszentgyörgyön. Tanulmányait Csiksomlyón végezte. Mûködését 1798- ban kezdte Lövétén. Az egyházközséget 30 éven át mint kiváló kántortanító szolgálta. 1828. július 30- án hunyt el Lövétén. Utóda fia, Daró Ignác lett, aki apja mellett néhány évet már segédtanítóskodott (C.V. 1824.).
8. Daró Ignác: 1808- ban született Lövétén. Gyulafehérváron teológiát tanult. Édesapja, Daró Antal kántortanító halála után (1828. jul.30) vállasztották meg kántortanítónak. 42. évi szolgálat után, 1868-ban, nyugalomba vonult, de mind segédkántor tovább tevékenykedett 1879 április 21-én bekövetkezett haláláig.
9. Márton Ferenc (lövétei): Fodor István lelkész idejében (1805- 1865. között), huzamosabb évekig mint harangozó és altanító szolgált 1867-ben is õ helyetesítette két hónapig a betegeskedõ altanítót Györffy Istvánt.
10. Györffy István: Altanító volt Daró Ignác mellett. 1867- ben elhunyt.
11. Domokos János: 1868- ban választották meg a község kántortanítójának. Kitûnõ tenor hangja és jeles orgonakezelése által, kántori- és tanítói hivatalát 10 évig- az egházközségbéli hívek nagy megelégedésére- viselte. 1879. nov. 14- én távózott el Lövétérõl új állomáshelyére, Csikszentmiklósra.
12. Fülöp János: Mint altanító és harangozó tevékenykedett községünkben, 1868 - 1878 között. 1878. augusztus 7- én tragikus hirtelenséggel hunyt el. Erös idõ elleni harangoztatás közben a toronyra és a templomra lecspó villám szele agyonsujtotta. A kitünõ tanító és hüséges egyházszolga a középsõ temetõ belsõ részében, két kisgyermeke mellé van eltemetve. Sírköve még ma is áll.
13. Petres István (csiksomlyói): A kántortanítói képezdét végzett tanítójelöltet 1878. szept 15-én az iskolaszék idéglenesen megválasztotta a tragikus körülmények között megüresedett altanítói hivatalban. Petres szept. 22- én állomását el is foglalta. Két év múlva, 1880. májús 1- én Ehedbe távózott.
14. Bartalis Ferenc (csikszentgyörgyi): 1879 novemberében hívta meg próbatételre az egyházközség. Dec. 2- án megis vállasztották, az eltávózott Domokos János helyébe, kántortanítónak, aki állomását dec. 24- én elfoglalta. Hivatalát 21 évig viselte. 1900- ban, súlyos gégebaja miatt, minek következtében hangját is annyira elveszíítette, hogy az éneklésre képtelen volt,nyugdíjba vonult.
15. Ambrus Ferenc: Csiksomlyón, a kántor- tanitói képezdében tanulmányait végzõ tanítójelöltet 1880 júniusában vállasztották meg, Petres István eltávózott másodtanító helyére. Szept. 9- tõl a lövétei hitközségben mint másodtanító és segédkántor dicséretes eredménnyel mûködött 1888 decemberéig, miután új állomáshelyére Szentegyházasoláhfaluban távózott.
16. Ferencz József (szentegyházasoláhfalvi): 1884- ben nevezték ki a frissen fölállított harmadik lövétei tanítói állásra. Febr. 15 - én kezdte meg tanítói mûködését, évi 300 fr. és 5 öl tûzifa fizetés mellett. Több mint húsz évi tiszteséges szolgálat után 1905.szept.1- én nyugdíjbanvonult.
17. Koncsag Sándor ( csikszentimrei ): 1888 dec. 25- én, Ambrus Ferenc távozása után, neveztetett ki segedkántor- és másodtanítónak. Miután hivatalában a lövétei iskolaszéki tanács megerõsítette 1889 jan. 2 - án elfoglalta állását. A hitközségnek 12 éven át volt szorgalmas, ügybuzgó segédkántortanítója. 1901 szept. 8-án nyugalomba vonult, de jó emléke a nép között még sokáig fennmaradt.
18. Erõss László: 1937. év szeptember hó 1- tõl 1943. év szept. hó 1- ik mint rendes tanító és igazgató müködött a róm. kat népiskolánál. 1939 aug 20- tól az egyházközségfõkántora is volt. Ugy a tanítói, mint iskolaigazgatói teendõit a román megszállás idején, a megyar tannyelvû kisebbségi iskolamentés jegyében végezte, s müködésével kiérdemelte felettesei elismerését. Az iskolánkivüli népmüvelõ munkában évülhetetlen érdemeket szerzett.
19. Gáll László: 1946- 1948. között kántortanító.
Összeállította: Mihály János
Iskolafelszentelési ünnepély ezelõtt 120 évvel
Az 1886-ik folyamán az Erdélyi Egyházmegyének akkori fõpásztora, Lönhárt Ferenc püspök, egyházlátogatást tartott községünkben. A látogatás áldás volt a falu népének, nemcsak azért mert közel fél ezren részesültek a bérmálás szentségében, hanem azért is, mert ekkor fogalmazódott meg, a látottak és a tapasztaltak alapján, a püspök úr fejében, az a nagyszabású terv, hogy új, korszerû iskolaépületet emeltet Lövétén. Ugyanis a régi iskola épülete a gyermekek nagy létszámának befogadására ekkor már alkalmatlan volt (nem csoda, hiszen még 1821-ben épült s az évek során csupán annyit alakítottak rajta, hogy 1858 folyamán két tanterembõl álló emeletet építettek, az addig földszintes épületre). A helyszíni szemle alatt a püspök úr kijelentette: ha a község hajlandó lenne a templom közelségében, a régi iskola mellé, egy alkalmas és a törvényeknek megfelelõ iskolát építeni, 2000 forint segélyt adna. Az elöljáróság megígérte, hogy minden anyagot megadnak az iskolaépítéshez s a 2000 forint fõpásztori segélyen felül, a többi pénzköltséget is fedezni fogják. Ezek után a püspök meghagyta a Jakab Lajos plébánosnak, hogy az építendõ iskola tervrajzát és költségvetését készítesse el s ha elkészült terjessze föl jováhagyás végett.
Sokszori Székelyudvarhelyre való bejárás és fáradság után, a tervrajz és a költségvetés elkészült. Draskoczy Jenõ okleveles mérnök készítette el. A plébános az íratokat 1887. februárjában terjesztette fel Gyulafehérvárra. A Püspöki Hivatal azt felülvizsgálta s 1887. júniusban, a kerületi fõesperessel, Jung Cseke Lajos úrral, azt közölte Lövéte elõjárósága (Ráduly Sándor jegyzõ, Mihály Pál megyebíró és Orbán János községi bíró), hogy csak úgy tudna a község és népe az iskola építéséhez 1888-ban hozzá fogni, ha Lönhárt Ferenc püspök úr a megígért 2000 forintot 4000 forint segélyre fölemelné. Ebben az esetben a község, a mérnökileg megállapított 6750 forint vállalati díjnak 4000 forinton felül esõ részletit költsön útján, fedezné. A hónap végén, a fõesperes tudatta a Jakab Lajos plébánossal a választ: a püspök úr, a 2000 f. megígért segélyt hajlandó 4000 forintra fölemelni! Nem maradt most már más hátra, minthogy az iskola építése egy alkalmas, ahhoz értõ mesterembernek kiadassék. Bíró András székelyudvarhelyi kõmûves-vállalkozóra esett a választás, aki 5900 forintért hajlandó volt fölépíteni az iskolát, ha a község mindenféle építési anyagot és az építéshez szükséges napszámot megadja. A közmunka ellen egyesek sokat zúgolódtak, de végül is az iskola fundamentumát sikerült kiméretni s a vállalkozó ennek alapján megkezdhette a munkát.
1888 áprilisában már nagy volt a sürgés-forgás az újonnan épülõ iskola körül. Kõmûves kalapácsok kopogása, az anyagot szállító szekeresek „hógatása”, a kézi munkatételre kiparancsoltak morgolódása messze elhallatszott. Az építési munkálatok tavasztól késõ õszig tartottak. Kijutott a munkából szegénynek, gazdagnak egyaránt. Végül az iskola homlokzatára Péter Gergely székelyudvarhelyi kõfaragó felvéste azt a „verset” (ROM. KATH. NÉPISKOLA. LÖNHÁRT ANGYALI PÜSPÖK URUNK/ AHÁNYSZOR E HELYRE JUTUNK/A HÓDOLATUNK JELÉLÜL/ SZÁNK IMMÁRA HEVÜL/ ÁLDANI NAGY NEVEDET/ LÁTVA E SZÉP MÛVEDET LÖVÉTE HITKÖZSÉGE tartalmú feliratot ma is elolvashatja az arra járó érdeklõdõ a szóba forgó épületen sz. m.) amelyet Bodó Ádám marosvásárhelyi gimnáziumi tanár fogalmazott meg s amellyel a község nagy jótevõjének, Lönhárt Ferenc „angyali szívû” püspökének szándékozott örök emléket állítani Jakab Lajos akkori plébános.
A nagyszerû iskolaépület november 11-én szenteltetett fel fõtisztelendõ Jung Cseke Lajos kerületi fõesperes jelenlétébe, a püspöki biztos úr által. Jelen voltak az ünnepségen: Török Albert alispán, Sándor Mózes királyi tanfelügyelõ, Jakab Gyula járási fõszolgabíró, Imre Károly oláhfalvi, Koncz Ignác homoródremetei, Opra Lajos homoródkarácsonyfalvi plébánosok, Lánczky Sándor szentkeresztbányai vasgyár tulajdonosa, Daniel Károly oláhfalvi jegyzõ s még sokan a szomszéd községek „intelligens emberei” közül, és természetesen Lövéte népe. Az ünnepély a következõ rendbe folyt le: „1) Ünnepélyes szentmise Jakab Lajos helyi plébános által; 2) A templomból körmenet az iskolaépülethez; 3) Megnyitó beszéd, tartotta Jung Cseke Lajos fõesperes; 4) Énekeltek a gyerekek; 5) Etnográfiai fölolvasás a lövétei iskolák múltjáról, az erdélyi fejedelmek korától a jelenig; 6) Énekeltek az iskolás gyermekek; 7) Alkalmi óda Bodó Ádámtól, szavalta: Ferencz József helybeli tanító; 8) Énekeltek az iskolás gyermekek; 9) Zárbeszéd, tartotta Ráduly Sándor helybeli jegyzõ; 10) „Járjatok be minden földet” énekelték az iskolás gyermekek Bartalis Ferenc kántortanító vezetése mellett.” Az ünnepély után díszes fogadást tartottak a plébánián. Az ebéd alatt több pohárköszöntõ elhangzott. Poharat emeltek: Ferenc József királyra és családjára (mert Õfelsége 100 forintot[!]adott az iskola építésére), Lönhárt Ferenc erdélyi püspökre, mint „Lövéte örök emlékû jótevõjére”, Andrássy István apát-kanonok úrra Lövéte nagy szülöttjére és jótevõjére (aki az avatóünnepség alkalmából 300 forintot küldott „ azon kijelentés mellett, hogy a hová a plébános szükségesnek látja fordítassék oda”) valamint a sok-sok „névtelen hõsre” akiknek fáradtságos munkája nélkül az iskola nem épülhetett volna fel. Jakab Lajos plébános hálából, a jótevõ püspöknek, Lönhárt Ferencnek az arcképét is „megkészítette” Lukács Sándor székelyudvarhelyi fõgimnáziumi rajztanárral, melynek leleplezése szintén az iskolafelszentelési ünnepély programja alatt történt meg. (A kép ma a plébánia nagytermében látható).
Mihály János, 2010.
1. Szabó Ferenc: 1657- ben született. Tanítói mûködését 1678- ban kezdte meg. 1702- ben lövétei iskolamester. 1717- ben is- 60 évesen- még itt tevékenykedett (C.V. 1717.)
2. Torjai Bálint: 1695- ben született. Tanítói mûködését alig 21 évesen, 1716- ban kezedte el. 1717- ben az idõs Szabó Ferenc iskolamester mellett segédtanítóskodott. (U.o.)
3. Pálffi János: 1686- ban született. Tanítói mûködését 1709- ben kezdte. 1721- ben õ a lövétei kántortanító. (C.V. 1721.)
4. Kiss András: Háromszéken, Torján született. Születési éve ismeretlen. Tanulmányait Udvarhelyen és Kolozsváron végezte. 1731- ben Lövéte iskolamestere. (C.V. 1731.)
5. Jánosi Péter: 1701- ben született Lövétén. Kolozsváron tanult. 1735- 1743. között õ a község orgonistája és kántora. (C.V. 1743.).
6. Fancsali Sámuel: 1718- ban született Székelyfancsalon. Tanítói mûködését 1738- ban kezdte. Testvérével, Fancsali Mózessel, aki 1768 és 1804 között volt községünk plébánosa, több évtizeden át együtt irányítottál falunk szellemi- lelki életét. (C.V. 1755.)
7. Daró Antal: 1768- ban született Csikszentgyörgyön. Tanulmányait Csiksomlyón végezte. Mûködését 1798- ban kezdte Lövétén. Az egyházközséget 30 éven át mint kiváló kántortanító szolgálta. 1828. július 30- án hunyt el Lövétén. Utóda fia, Daró Ignác lett, aki apja mellett néhány évet már segédtanítóskodott (C.V. 1824.).
8. Daró Ignác: 1808- ban született Lövétén. Gyulafehérváron teológiát tanult. Édesapja, Daró Antal kántortanító halála után (1828. jul.30) vállasztották meg kántortanítónak. 42. évi szolgálat után, 1868-ban, nyugalomba vonult, de mind segédkántor tovább tevékenykedett 1879 április 21-én bekövetkezett haláláig.
9. Márton Ferenc (lövétei): Fodor István lelkész idejében (1805- 1865. között), huzamosabb évekig mint harangozó és altanító szolgált 1867-ben is õ helyetesítette két hónapig a betegeskedõ altanítót Györffy Istvánt.
10. Györffy István: Altanító volt Daró Ignác mellett. 1867- ben elhunyt.
11. Domokos János: 1868- ban választották meg a község kántortanítójának. Kitûnõ tenor hangja és jeles orgonakezelése által, kántori- és tanítói hivatalát 10 évig- az egházközségbéli hívek nagy megelégedésére- viselte. 1879. nov. 14- én távózott el Lövétérõl új állomáshelyére, Csikszentmiklósra.
12. Fülöp János: Mint altanító és harangozó tevékenykedett községünkben, 1868 - 1878 között. 1878. augusztus 7- én tragikus hirtelenséggel hunyt el. Erös idõ elleni harangoztatás közben a toronyra és a templomra lecspó villám szele agyonsujtotta. A kitünõ tanító és hüséges egyházszolga a középsõ temetõ belsõ részében, két kisgyermeke mellé van eltemetve. Sírköve még ma is áll.
13. Petres István (csiksomlyói): A kántortanítói képezdét végzett tanítójelöltet 1878. szept 15-én az iskolaszék idéglenesen megválasztotta a tragikus körülmények között megüresedett altanítói hivatalban. Petres szept. 22- én állomását el is foglalta. Két év múlva, 1880. májús 1- én Ehedbe távózott.
14. Bartalis Ferenc (csikszentgyörgyi): 1879 novemberében hívta meg próbatételre az egyházközség. Dec. 2- án megis vállasztották, az eltávózott Domokos János helyébe, kántortanítónak, aki állomását dec. 24- én elfoglalta. Hivatalát 21 évig viselte. 1900- ban, súlyos gégebaja miatt, minek következtében hangját is annyira elveszíítette, hogy az éneklésre képtelen volt,nyugdíjba vonult.
15. Ambrus Ferenc: Csiksomlyón, a kántor- tanitói képezdében tanulmányait végzõ tanítójelöltet 1880 júniusában vállasztották meg, Petres István eltávózott másodtanító helyére. Szept. 9- tõl a lövétei hitközségben mint másodtanító és segédkántor dicséretes eredménnyel mûködött 1888 decemberéig, miután új állomáshelyére Szentegyházasoláhfaluban távózott.
16. Ferencz József (szentegyházasoláhfalvi): 1884- ben nevezték ki a frissen fölállított harmadik lövétei tanítói állásra. Febr. 15 - én kezdte meg tanítói mûködését, évi 300 fr. és 5 öl tûzifa fizetés mellett. Több mint húsz évi tiszteséges szolgálat után 1905.szept.1- én nyugdíjbanvonult.
17. Koncsag Sándor ( csikszentimrei ): 1888 dec. 25- én, Ambrus Ferenc távozása után, neveztetett ki segedkántor- és másodtanítónak. Miután hivatalában a lövétei iskolaszéki tanács megerõsítette 1889 jan. 2 - án elfoglalta állását. A hitközségnek 12 éven át volt szorgalmas, ügybuzgó segédkántortanítója. 1901 szept. 8-án nyugalomba vonult, de jó emléke a nép között még sokáig fennmaradt.
18. Erõss László: 1937. év szeptember hó 1- tõl 1943. év szept. hó 1- ik mint rendes tanító és igazgató müködött a róm. kat népiskolánál. 1939 aug 20- tól az egyházközségfõkántora is volt. Ugy a tanítói, mint iskolaigazgatói teendõit a román megszállás idején, a megyar tannyelvû kisebbségi iskolamentés jegyében végezte, s müködésével kiérdemelte felettesei elismerését. Az iskolánkivüli népmüvelõ munkában évülhetetlen érdemeket szerzett.
19. Gáll László: 1946- 1948. között kántortanító.
Összeállította: Mihály János
Iskolafelszentelési ünnepély ezelõtt 120 évvel
Az 1886-ik folyamán az Erdélyi Egyházmegyének akkori fõpásztora, Lönhárt Ferenc püspök, egyházlátogatást tartott községünkben. A látogatás áldás volt a falu népének, nemcsak azért mert közel fél ezren részesültek a bérmálás szentségében, hanem azért is, mert ekkor fogalmazódott meg, a látottak és a tapasztaltak alapján, a püspök úr fejében, az a nagyszabású terv, hogy új, korszerû iskolaépületet emeltet Lövétén. Ugyanis a régi iskola épülete a gyermekek nagy létszámának befogadására ekkor már alkalmatlan volt (nem csoda, hiszen még 1821-ben épült s az évek során csupán annyit alakítottak rajta, hogy 1858 folyamán két tanterembõl álló emeletet építettek, az addig földszintes épületre). A helyszíni szemle alatt a püspök úr kijelentette: ha a község hajlandó lenne a templom közelségében, a régi iskola mellé, egy alkalmas és a törvényeknek megfelelõ iskolát építeni, 2000 forint segélyt adna. Az elöljáróság megígérte, hogy minden anyagot megadnak az iskolaépítéshez s a 2000 forint fõpásztori segélyen felül, a többi pénzköltséget is fedezni fogják. Ezek után a püspök meghagyta a Jakab Lajos plébánosnak, hogy az építendõ iskola tervrajzát és költségvetését készítesse el s ha elkészült terjessze föl jováhagyás végett.
Sokszori Székelyudvarhelyre való bejárás és fáradság után, a tervrajz és a költségvetés elkészült. Draskoczy Jenõ okleveles mérnök készítette el. A plébános az íratokat 1887. februárjában terjesztette fel Gyulafehérvárra. A Püspöki Hivatal azt felülvizsgálta s 1887. júniusban, a kerületi fõesperessel, Jung Cseke Lajos úrral, azt közölte Lövéte elõjárósága (Ráduly Sándor jegyzõ, Mihály Pál megyebíró és Orbán János községi bíró), hogy csak úgy tudna a község és népe az iskola építéséhez 1888-ban hozzá fogni, ha Lönhárt Ferenc püspök úr a megígért 2000 forintot 4000 forint segélyre fölemelné. Ebben az esetben a község, a mérnökileg megállapított 6750 forint vállalati díjnak 4000 forinton felül esõ részletit költsön útján, fedezné. A hónap végén, a fõesperes tudatta a Jakab Lajos plébánossal a választ: a püspök úr, a 2000 f. megígért segélyt hajlandó 4000 forintra fölemelni! Nem maradt most már más hátra, minthogy az iskola építése egy alkalmas, ahhoz értõ mesterembernek kiadassék. Bíró András székelyudvarhelyi kõmûves-vállalkozóra esett a választás, aki 5900 forintért hajlandó volt fölépíteni az iskolát, ha a község mindenféle építési anyagot és az építéshez szükséges napszámot megadja. A közmunka ellen egyesek sokat zúgolódtak, de végül is az iskola fundamentumát sikerült kiméretni s a vállalkozó ennek alapján megkezdhette a munkát.
1888 áprilisában már nagy volt a sürgés-forgás az újonnan épülõ iskola körül. Kõmûves kalapácsok kopogása, az anyagot szállító szekeresek „hógatása”, a kézi munkatételre kiparancsoltak morgolódása messze elhallatszott. Az építési munkálatok tavasztól késõ õszig tartottak. Kijutott a munkából szegénynek, gazdagnak egyaránt. Végül az iskola homlokzatára Péter Gergely székelyudvarhelyi kõfaragó felvéste azt a „verset” (ROM. KATH. NÉPISKOLA. LÖNHÁRT ANGYALI PÜSPÖK URUNK/ AHÁNYSZOR E HELYRE JUTUNK/A HÓDOLATUNK JELÉLÜL/ SZÁNK IMMÁRA HEVÜL/ ÁLDANI NAGY NEVEDET/ LÁTVA E SZÉP MÛVEDET LÖVÉTE HITKÖZSÉGE tartalmú feliratot ma is elolvashatja az arra járó érdeklõdõ a szóba forgó épületen sz. m.) amelyet Bodó Ádám marosvásárhelyi gimnáziumi tanár fogalmazott meg s amellyel a község nagy jótevõjének, Lönhárt Ferenc „angyali szívû” püspökének szándékozott örök emléket állítani Jakab Lajos akkori plébános.
A nagyszerû iskolaépület november 11-én szenteltetett fel fõtisztelendõ Jung Cseke Lajos kerületi fõesperes jelenlétébe, a püspöki biztos úr által. Jelen voltak az ünnepségen: Török Albert alispán, Sándor Mózes királyi tanfelügyelõ, Jakab Gyula járási fõszolgabíró, Imre Károly oláhfalvi, Koncz Ignác homoródremetei, Opra Lajos homoródkarácsonyfalvi plébánosok, Lánczky Sándor szentkeresztbányai vasgyár tulajdonosa, Daniel Károly oláhfalvi jegyzõ s még sokan a szomszéd községek „intelligens emberei” közül, és természetesen Lövéte népe. Az ünnepély a következõ rendbe folyt le: „1) Ünnepélyes szentmise Jakab Lajos helyi plébános által; 2) A templomból körmenet az iskolaépülethez; 3) Megnyitó beszéd, tartotta Jung Cseke Lajos fõesperes; 4) Énekeltek a gyerekek; 5) Etnográfiai fölolvasás a lövétei iskolák múltjáról, az erdélyi fejedelmek korától a jelenig; 6) Énekeltek az iskolás gyermekek; 7) Alkalmi óda Bodó Ádámtól, szavalta: Ferencz József helybeli tanító; 8) Énekeltek az iskolás gyermekek; 9) Zárbeszéd, tartotta Ráduly Sándor helybeli jegyzõ; 10) „Járjatok be minden földet” énekelték az iskolás gyermekek Bartalis Ferenc kántortanító vezetése mellett.” Az ünnepély után díszes fogadást tartottak a plébánián. Az ebéd alatt több pohárköszöntõ elhangzott. Poharat emeltek: Ferenc József királyra és családjára (mert Õfelsége 100 forintot[!]adott az iskola építésére), Lönhárt Ferenc erdélyi püspökre, mint „Lövéte örök emlékû jótevõjére”, Andrássy István apát-kanonok úrra Lövéte nagy szülöttjére és jótevõjére (aki az avatóünnepség alkalmából 300 forintot küldott „ azon kijelentés mellett, hogy a hová a plébános szükségesnek látja fordítassék oda”) valamint a sok-sok „névtelen hõsre” akiknek fáradtságos munkája nélkül az iskola nem épülhetett volna fel. Jakab Lajos plébános hálából, a jótevõ püspöknek, Lönhárt Ferencnek az arcképét is „megkészítette” Lukács Sándor székelyudvarhelyi fõgimnáziumi rajztanárral, melynek leleplezése szintén az iskolafelszentelési ünnepély programja alatt történt meg. (A kép ma a plébánia nagytermében látható).
Mihály János, 2010.
