Lövétei Helytörténeti Füzetek 5.

A székelyföldi vaskõbányászat múltjáról szûkös ismeretekkel rendelkezünk, mindannak ellenére, hogy a vidék vasérc lelõhelyeire már korán felfigyelt a tudomány. Nem nagyszámú, de alapvetõ tanulmányok, írások születtek ebben a témában, egészen a legutóbbi idõkig.
Lövéte község (Hargita megye) nagykiterjedésû határának vasérc-lelõhelyeit is régtõl fogva számon tartja a szakirodalom.
Egyes szerzõk szerint magának a vasbányászatnak valószínûleg évszázadokra, sõt évezredekre visszanyúló múltja van itt. A vastartalmú kõzetek (limonit és sziderit) egykor mûvelés alatt lévõ lelõhelyeinek nagyobb része Lövététõl északra, a Kis-Homoród patak szûk völgyben találhatók. A természetnek „csaknem minden javaival”, elsõsorban borvízforrásokkal gazdagon megáldott mintegy 4-5 km-nyi völgyet e vidék XIX. századi nagy romantikus helytörténetírója Jánosfalvi Sándor István egyenesen Hámor-völgynek nevezte az õ idejében itt mûködõ vasveretõ mûhelyekrõl, hámorokról, amelyekben a kibányászott lövétei vaskövet dolgozták fel. A vasbányák környékét, hol a XVIII-XIX század folyamán felépült néhány szerény bányászház, valamint felügyelõi lakás is, a hegyek oldalában vájt lyukakról Rókavárosnak (ma Lövétebánya, románul: Minele Lueta) nevezték el a lövéteiek. De nem csak e kis központi bányakolonián vagy bányatelepen, hanem kisebb-nagyobb megszakitásokkal a község más határrészein, a Vargyas, a Tolvajos patakok völgyében és ezek mellékvölgyeiben (Kirulyfürdõ közelében) is folyt bányamûvelés a XVIII. század második felétõl egészen a XX. századig.
Az 5. helytörténeti füzetemben, az általam felkutatott források és az eddig nyomtatásba megjelent szakirodalom felhasználásával, a lövétei vaskõbányászat történetét követem nyomon, a kezdetektõl 1984. január 1-ig, vagyis az itteni vaskõbánya hivatalos bezárásáig.

We have a scarce knowledge about the past of the ironstone mining of the Szekler Land, in spite of the fact that science took note quite early of the iron ore occurrence in this area. Only a few basic studies have been written in this domain until very recently. The specialist literature has also been keeping a record of the iron ore quarries of the large area around Lueta Commune (Harghita County) for quite a long time.
Some authors consider iron mining in the area to be dating back for centuries, even thousand years. Most of the once functioning quarries of the iron containing rocks (limonite and siderite) can be found north of Lueta, in the narrow valley of Homorodul Mic stream. This 4-5 kms long valley blessed with many mineral water springs was named Forge valley by the romantic local historian Sándor István Jánosfalvi, due to the forging mills and hammersmith workshops in this area during his lifetime, where the extracted ironstone was processed and manufactured. During the 18th and 19th centuries a few modest houses for miners and some houses of supervisors were built in the surroundings of the iron quarries and because of the holes in the side of the mountains these were named the Fox City (today the Lueta Mines) by the people of Lueta. From the second half of the 18th century, and until the 20th century mining was in process not only in this small central mine premises, but also (with shorter or longer interruptions) in other parts of the Commune: the valleys of Vargyas and Tolvajos streams and their side valleys (near Chirui Bath).
In my 5th booklet of local history, using the resources tracked down by me and with the help of the specialist literature printed so far I am tracing down the history of ironstone mining of Lueta from the beginnings until 1st January, 1984, that is the official shutting down of the ironstone mine here.