Kezdőlap arrow Lövéte története arrow ------Jeles elődeink
Jeles elődeink PDF Nyomtatás E-mail
Andrási István
(1803 - 1890)

Andrási István apát-kanonok 1803. nov. 25-én született Lövétén. A gimmnáziumot Székelyudvarhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, majd Bécsben az Augustineumban (1818) végezte. 1827. szept. 10-én szentelték pappá. Felszentelése után  Marosvásárhelyen káplán és tanár. 1832-től Gyulafehérváron teológia tanár, vicerektor, prefektus. 1833-tól Oláhlápos lelkipásztora. 1848-ban Budán asztronómiát tanult. 1850-ben a Battyáneum igazgatója. 1851-től a Gyulafehérvári Székeskáptalan csillagász-kanonokja. 1861-ban a káptalani munkája miatt lemond a tanárságról. 1853-ben iskoláskanonok, 1854-ben mesterkanonok, 1866-ban őrkanonok és gyerőmonostori apát.



Meghalt Gyulafehérvárt, 1890. jan. 5. Munkái: Keresztény tudomány. Kolozsvár 1845. Néhány szó egy fiatal barátomhoz. Gyulafehérvár 1887. (Hargitai álnéven).



Forrás: Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára. Bp.- Kolozsvár. 2009. 153.


Török László
(1929 – 1997)


“Embertelenségre csak az ember képes.”

Török László újságiró, filmkritkus Lövétén született 1929. febr. 7-én. Édesapja Török József földműves édesanyja Lázár Rozália háztartásbeli voltak. Fiatal korában elektrotechnikusként dolgozott, majd 1950 – 58 között újságíró – szerkesztő a Romániai Magyar Szó, majd az Előre szerkesztőségében. 1958-ban Bukarestből Marosvásárhelyre került. Ettől az időponttól kezdve egészen a nyugdíjba vonulásáig (1989) a marosvásárhelyi Új Élet c. folyóirat filmkritikussa és főszerkesztő-helyettese volt. Közben filozófia diplomát szerzett a bukaresti Şt. Gheorghiu Akadémián (1972). Irásai, filmesztétikai tanulmányai az Igaz Szó, a Korunk cimű lapokban, aforizmái az Előre, Új Élet, Igaz Szó oldalain jelentek meg. Nyugdíjas korában is tovább alkotott. 1989 után érdekfeszitő cikksorozata jelent meg az Erdélyi Magyarság c. folyóiratban a romániai politikai élet negatív jelenségeiről. Kutatómunkát elsősorban a filmesztétika területén fejtett ki. Tagja volt a Magyar Újságirók Romániai Egyesületének.
Utólsó könyve halálának évében látott nyomdafestéket (Tünődő értelem. Aforizmák. Déva. 1997.)


„Török László nem azok közé tartozik akiknél a gondolatok rögzítése pusztán „hobby”, vagy „no majd megmutatom én is” féle virtuskodás. Ő már hosszú évek óta szívós szorgalommal jegyzi le gondolatait, s jól tudjuk már Goethe óta, hogy a szorgalom a tehetség fő alkotó eleme. Aforizmagyűjteményében van alkalmunk észrevenni, ami ott hevert előttünk eddig észrevétlenül. Hogy ami előttünk hevert, mikor arany, mikor kavics, nehéz volna megmondanom, különben is ez a kritikusok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy a kötetében leltem aranyszemeket. Vannak gondolatai, amelyeket fel kell emelnünk azért, hogy magunkban tovább tisztítva mi is feljebb emelkedjünk általuk.”

Horvát Imre

Válogatás Török László aforizmáiból:

Nem vagyok futóhomok, melyet bármely széláramlat bármely égtáj felé sodorhat, hanem ember vagyok, ki szülőföldjén helytáll akkor is, ha dacolni kell a zord idők viharaival.

A szülőföld szava számomra akkor is parancs, ha kérvény formájában érkezik hozzám.

A csiga a hátán hordja a házát; az embernek a szívében kell hordoznia a hazát – bármere jár is.

A történelem nem tűri el az olyan nemzetek vagy nemzetiségek létezését, amelyek mindent eltűrnek.

A gondolat rövidségét nem lehet a szónoklat hosszúságával megnyújtani.
A szolgalelkű ember gyakran hasra esik a főnöke előtt, s így mind magasabbra emelkedik – míg le nem bukik.

A hatalom várában hősködni nem virtus; a védtelenek sáncában légy vívóbajnok.

Az ostoba a maga helyén csak nevetséges, de ha az okos helyébe kerül – félelmetes.

Mindent kockára tehetsz azért, akit szeretsz, csak őt nem.

Legtöbb bajunkat a nők okozzák – de ők is orvosolják.

A könnytől homályos szem olykor világos vallomás.

Kit a szülőföld örökzöld reménysége táplál, fagyos, zord időben is fenyőként helytáll, és semmilyen szélviharvban sem hajlik meg.


Györgypál Albert
(1914 - 1947)
Györgypál Albert piarista paptanár 1914. máj. 16-án született Lövétén. Szülei: Györgypál Lőrinc, Lázár Rozália. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte. 1937-ben szentelték pappá. 1937. május 6-án tartotta primiciáját Békéscsabán. Orosházán, mint hitoktató, kezdte pályáját. Ebben az időszakban jelent meg a budapesti Szent István Társulatnál A dicséret áldozata című könyve a zsolozsmáról. Frontszolgálat és leszerelés után az 1945-ös határváltozás Nagyváradon találta a Szent László gimnázium hittanáraként. Papi egyéniségének az ifjúságra gyakorolt hatására hamar felfigyelt az új marxista vezetés, és gondoskodott lefogatásáról- fizikai megsemmisítéséről. Letartoztatták és a nagyváradi várbörtönbe internálták. Hat hónapig volt vizsgálati fogságban. A szigorú börtön, kínzás, verés következtében egészségi állapota megromlott, a szíve tönkrement s bár a kolozsvári népbíróság megsemmisítette az ellene felhozott vádakat, felmentve ugyan, de már halálos betegen került ki a börtön falai közül a Szent József szanatóriumban. Egy évig tartó haldoklás után, ott is aludt el örökre 1947 nyarán. Élete papi munkássága, híveiért vállalt szenvedése ma is világító fáklyaként lobog a váradi katolikusok emlékezetében.
(Forrás: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. II. Lámpás Kiadó Abaliget, 1994. 528-530.).

Miklósi József
(1778-1832)

Miklósi József nagyváradi kanonok 1778. május 25-én született Lövétén. Édesapja: Miklós András. Édesanyja: Sata Katalin. Tanulmányait a gyulafehérvári papnöveldében (1798-ban itt II. éves teológus) és Nagyváradon végezte, hol 1803-tól mint Várad-Újvárosi segédpap (cooperator) tevékenykedik. 1805-től a keleti nyelvek és a hermeneutika tanára. 1807-től szilágysomlyói plébános és alesperes. 1826 november 1-től váradi kanonok (haláláig) és a váradi püspöki liceum igazgatója (pro-director). 1829-ben Bihar megye táblabírája. Ő volt a Kraszna-i nemzeti iskola (scholae nationalis) alapítója és jelentős szerepe volt a Szilágysomlyó-i kisgimnázium (gymnasium minor) alapításában is. Halála előtt kegyes alapítványt tett a szegény sorsú lövétei gyermekek továbtanulása érdekébe és ABC-és könyvek magvásárlására.
Meghalt 1832 december 29-én 55 éves korában Nagyváradon.
Munkája: Névnapi versek, mellyeket főt. Csák Ferencz urnak a nagyváradi seminariumban levő nevendék papok főkormányzójának 1819. Karácsony hava 3. napján ... megadni kivánt. Nagyvárad.
(Forrás: Schematismus Magna-Varadiensis. 1829, 1830.; Schematismus historicus venerabilis cleri Dioecesis Magno-Varadinensis Latinorum pro anno... MDCCCXCVI. Nagyvárad, 1896. p. 165.)

Miklósi József kanonok könyvbejegyzése

Homoródlövétei Mihály Dénes (1894–1953)
Mihály Dénes tudós, feltaláló, fizikus, a “televízió európai atyja” Gödöllőn született 1894. július 7-én. Édesapja Homoródlövétei Dr. Mihály József orvos, tanár, műfordító, édesanyja Csíkszentkirályi Ambrus Mária volt. Kisgyerekként még nem az elektronika bűvkörében élt, érdeklődését sokkal inkább a motorok szerkezete és működése kötötte le. Olyannyira, hogy már tizenhat esztendősen, középiskolás korában könyvei jelentek meg az automobilról és a motorkerékpárokról, amelyek több kiadást is megértek. Érdeklődése azonban a távolbalátás területére is kiterjedt (már 1917-ben két szabadalmat jelentett be a távolbalátás területén.). A mai budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanult, majd a Műegyetemre iratkozott be, ott szerzett gépészmérnöki oklevelet. Az egyetem elvégzése után a Telefongyárban kezdte meg a távolbalátással kapcsolatos kísérleteit. Legelső távolbalátó elgondolása az 1919-ben megszületett Telehor volt, egy szeléncellával és húros oszcillográffal működõ szerkezetet, mely már akkor alkalmas volt állóképek közvetítésére több kilométeres távolságra.


Telehor

Egyik legjelentősebb találmányával, a Projectophon-nal 1922-ben jelentkezett, mellyel a hangosfilm területén nyert a későbbiekben elismerést (tökéletesítette a hangrögzítést, és javította a hangminőséget). Találmányait azonban akkor nem találták sem olyan fontosnak, sem olyan hasznosnak, hogy további kísérleteihez támogatást adjanak. 1924-ben Berlinben megjelent Az elektromos távolbalátás és a Telehor című könyve, amellyel olyan sikert aratott, hogy fölajánlották neki a német posta AEG (Allgemeine Elektrizitts Gesellschaft) kísérleti állomását munkájának folytatásához. A meghívást elfogadva itt folytatta kutatásait az állóképek, majd később a mozgóképek átvitelére vonatkozóan. 1929. március 8-án pedig a világon először neki sikerült – a 175,4 méteres hullámhosszon – mozgó televíziós közvetítést adnia. A rá következő évben televíziós készülékek gyártására vállalatot alapított TELEHOR AG néven. 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve már egy korszerűbb televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített.
Egyetemi tanulmányai alatt már foglalkozott a hangosfilm és a távolbalátás kérdéseivel. 1916-ban eredményes kísérleteket végzett a hangosfilm területén, ezért ö tekinthetö a hangosfilm feltalálójának. Egyik legjelentösebb ezzel kapcsolatos találmánya az 1918-ban benyújtott „PROJECTOPHON" nevü szabadalma.
1919-ben készített TELEHOR-ja (képtávíró) több kilométer távolságra állóképek közvetítésére volt alkalmas. Mivel Magyarországon találmányát nem tudta továbbfejleszteni, 1924-ben elfogadta a berlini Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft (AEG) meghívását, ahol kedvezö munkakörülmények között tudott kutatni.
Ez volt az a képet 240 sorra (!) felbontó televíziós készülék, melynek képét akár 2,5 x 3 méteres nagyságban is ki lehetett vetíteni. 1935-ben fejlesztette ki E. H. Traub fizikussal a Mihály-Traub-féle forgótükrös vevőkészüléket.
Nevéhez sok más elektronikai jellegű találmány sikere is fűződik (pl. a phonokerék megalkotásával sikerült megoldania a kép és a hang szinkronját). Az ő irányításával készült el itthon, 1936 őszén az első zártláncú televíziós közvetítés a Gellért Szállóban, ahol mintegy 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet. Az akkori felszerelés ma is megtalálható a Műszaki Egyetemen. Mihály Dénes munkája a filmművészetre is kihatott, mivel a televíziós képkompozíció a kamaradrámákhoz is utat nyitott, ami főleg az ötvenes évek végén, és a hatvanas évek elején éreztette stílusformáló hatását.
A sikeres tudós magánélete, egyéni sorsa szomorú volt. Anyagi gondokkal küzdött. Magyarországon 1940. november 23-án járt utoljára, amikor édesanyja temetésére jött haza az óhazába. Ekkor közölte, hogy szeretne hazatérni, s ha egyetemi katedrát kap, akkor végleg itthon telepedik le. Sajnos a magyar kormányzat nem ismerte fel Mihály Dénes értékét. Visszatérve Berlinben, Hitler uralma alatt koncentrációs táborba került, mert üldözötteket bujtatott. Házasságuk gyermektelen maradt, amit sohasem tudott feldolgozni. Élete végén, betegen is, de dolgozott tovább. Süketnémák számára ábécé kidolgozásán munkálkodott. A táborban szerzett tuberkulózis okozta halálát 1953. augusztus 29-én, Nyugat-Berlinben. Emlékére a Pest megyei Diósdon a Rádió és Televízió Múzeumának épülete előtti parkban kopjafát állítottak.

Felhasznált irodalom: Rádiótechnika Évkönyv 1973., Péter László: Magyar értékek – magyar érdekességek, 1975., Cúth János: A magyarságtudat kézikönyve, 1999.
HOMORÓDLÖVÉTEI DR. MIHÁLY JÓZSEF (1853-1927)

Homoródlövétei Dr. Mihály József, újságíró, orvos, tanár, műfordító 1853. V. 17-én született Kolozsvárt Középiskolai tanulmányait ugyanott, az egyetemet Budapesten bölcsészkaron végezte. Mint középsikolai tanár magyar és német nyelvből nyert képesitést. Négy évig nevelő volt Pálffy Miklós gróf, a későbbi herceg mellett. Tanári pályáját 1878-ban kezdte a gyakorló-gimnáziumban. 1879. febr. 3-tól másfél évig a budapesti IV. ker. főreáliskolában, majd a IX. kerületi polgári-, közép- és kereskedelmi tanonciskolában tanitott. 1882-től 1892-ig emellett a függetlenségi Egyetértés belső munkatársa volt. Főként irodalmi és színházi kritikákat írt. 1891-től a községi polgári és kereskedelmi iskolák képviselője a fővárosi közoktatási bizottságban. E minőségben kifejtett működéséből megemlítendő a fővárosi kereskedelmi iskolák önálló szervezése. 1894-ben megszerezte az orvosi diplomát, orvosi gyakorlatot is folytatott. A Vígszínház orvosa volt. 1895-től a Budapest VI. kerületi kereskedelmi iskolában is tanította a magyar nyelvet és könyvtáros majd a budapesti VIII. kerületi főreáliskolának lett rendes tanára.
Nyelvtudományi és pedagogiai dolgozatai a Magyar Nyelvőrben, a Közoktatási Közlönyben, a Polgári Iskolában és a Kereskedelmi Szakoktatásban jelentek meg. Irásai jelentek meg még a Katona Lajos-féle Életbe, A Hétbe, és más irodalmi lapokba. Sok színdarabot fordított franciából és angolból a bp.-i színházak számára. Több tankönyvet is szerkesztett (Magyar olvasókönyv középiskolai használatra, 1882-83., 2. javított kiadás. 1887.; Magyar olvasókönyv a kereskedelmi tanonc-iskolák használatára. 1894.)
Elhunyt: Budapest, 1927. V. 15. Sirja a Kerepesi temetőben található (helyrajzi száma: 34-16-17).

Fotók: Désiné György Kinga
Források: Gulyás – MAÉL – MSZML – Szinnyei – ÚMÉL
Demeter Endre (1831-1883)
Demeter Endre (Lövéte, 1831. márc.8)-Udvarhely kerületi föesperes, udvarhelyi plébános, cimzetes prépost. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen, a hittudományokat Gyulafehérvárt végezte el. 1844-ben szentelték pappá. Három évig tanár Marosvásárhelyen, öt évig plébános Hodoson, 1852-1856-ig tábori lelkész a würtenbergi huszárok ezredében. Innen vissztérve több helyen plébánoskodott. 1870-ben Fogarassy Mihály püspök Udvarhelyen plébánossá és ker. főesperessé nevezte ki. Néhány év múlva préposti kitüntetésben részesült. Sokat buzgolkodott azon, hogy az elődje Csató József alapította leányiskola állandó épületet nyerjen és annak vezetése irgalmas nővérekre bizassék. Fáradozásának meglett az eredménye. Fogarassy püspök saját költségén a leányiskolának diszes hajlékot emeltetett és annak vezetését 1882-ben irgalmas nővérekre bizta. A plébánia lak rendbeszedése és a most is meglévő orgona megszerzése a Demeter prépost érdeme. A jó lelkü, nemes szívű főpap 1883 nov. 28-án halt meg 62 éves korában. Holttetemét Kolozsi Antal székesegyházi kanonok helyezte örök nyugalomra. Sírjára híveinek kegyelete és áldozatkézsége szép márvány emléket állított.
Forrás: Székely nagyjaink. Szerk. Ladó Lajos, Kolozsvár 1938. 19.)

Demeter Endre főesperes gyűrűspecsétje

Ladó Lajos (1907-1964)


Száz éve született Ábel Lövétén
1907. március 4-én született Lövétén Ladó Lajos, akinek élete és írásai mintául szolgáltak Tamási Áron Ábel-regényhősének képéhez (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. Kh–M. Buk. 1994. 311).
Szülei Ladó Lajos földműves és Silye Julianna háztartásbeli, egyszerű gazdálkodókként élték mindennapjaikat. Ha a kenyér néha hiányzott is asztalukról, a tréfás kedvű édesapának köszönhetően – aki lakodalmi szószólóként, „tréfamesterként" is híres volt a környéken –, a jó kedv, a móka sosem veszett ki a családból és a kicsi Laji szívéből. Szülőfalujában végzett hat elemi osztályt, utána alkalmi munkás lett. Alig volt 16 éves, amikor édesapja elszegődtette erdőpásztornak (1923), azaz „vágott tűzifaőrnek" a Hargitára, a lövétei határba (Tolvajostető, Fehér-patak). Innen jutott el a híre Tamásihoz Kolozsvárra. Hargitafürdőre igyekvő kirándulók beszéltek róla neki, akik néhány napig a kicsi erdőpásztor vendégszeretetét élvezték. Aztán később személyesen is megismerkedtek. Ladó Lajos sokat mesélt Tamásinak hargitai élményeiről „színesen, elevenen, fordulatosan". Tamási írásra biztatta, „hogy jegyezze fel élete történetét", próbálja leírni, amit elmesélt. Ezt katonai szolgálata alatt meg is tette. Katonai szolgálata után visszatért Kolozsvárra, és egy „kalandos" történetekkel teleírt, szürke fedelű, kockás iskolai füzetet adott át Tamási Áronnak. Tamási átböngészte a füzetet, egy-két érdekes kis epizódot kiragadott belőle, s ezeket „aztán átdolgozta, kicsit fúrt, faragott rajtuk, végül is átadta Kuncz Aladárnak, az Erdélyi Helikon akkori szerkesztőjének". Az alaposan átdolgozott részletek 1931 áprilisában, Tamási néhány meleg kedves ajánlósorával együtt a Helikonban meg is jelent Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel. Ladó Lajos ekkor 24 éves, és mint kazánfűtő él Kolozsváron. Összesen kilenc kis történet (Hadi szekér, Az első kaland, A csíksomlyói búcsún, A vidra fogása és eladása, Zászló a fahegyiben, Három barát-pap, A miénk, Laji! Esztendőcsere a Hargitán, Jóság) lát ekkor nyomdafestéket. A későbbiekben egy verse (A Hargita alján, in: Székelység 1931–1932. I. csonka évfolyam 1–3. sz. 43. o.) és még egy kalandos története (Borzalmak éjszakája a Hargitában, in Székelység, III. évf. 22. o.) jelent meg. (Szerk. megj.: Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel közöltünk Ladó Lajos írásaiból válogatást a 2005-ös Hargita Kalendáriumban.)
Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének megjelenése után Ladó Lajos plágiummal vádolta az írót, alaptalanul, mindannak ellenére, hogy élete és az általa megírt kis epizódok csakugyan szolgáltattak anyagot Tamásinak a nagy népszerűségnek örvendő regénye megírásához. A regény helyszíne is kétségtelenül a Tolvajostető és környéke, ahol Ladó erdőpásztoroskodott. Az „út, amelyen a csíkiak Udvarhelyre mennek s az udvarhelyszékiek Csíkba", a Tolvajos-patak helynév, a Szentkeresztbányán öntött kályha említése stb. mind ezt sugallja. A „plágiumügy" egy ideig felkavarta a kolozsvári író-olvasó társadalom kedélyeit, de aztán elcsendesedett (Dsida Jenő: Ki lopott? Avagy: Szép Ernő a Hargitán. Pletykák és plágiumvádak Tamási Áron regénye körül. In: Erdélyi Lapok II. 1938. 77. sz.)
Ladó Lajos 1934–1936 között, Székely Alkalmazottak Lapja cím alatt időszaki újságot is alapított és szerkesztett Kolozsvárt az idegenben kallódó székely munkavállalók érdekében, s ennek egyes íróktól szerzett ismertető szócikkeiből Székely nagyjaink című lexikonszerű kézikönyvet állított össze 24 székely irodalmi és történelmi személyiség bemutatására.
1964 márciusában halt meg 57 éves korában Kolozsváron, mindenkitől elfeledve.
ProLövéte Egyesület ©
 
[Vissza]