A Tájház egyike Lövéte nevezetes épületeinek, ahol számos néprajzi tárgy megtalálható. A falu központjában berendezett, a múlt századi építészeti stílusát magán viselő kőházban jelenleg két szoba van berendezve, amelyek hűen tükrözik a hagyományos lövétei székely szoba képét. Az egyik a helyben készített festett bútorzattal valamint a különböző szőttesekkel tükrözi a hagyományos lövétei szoba hangulatát.

A másikban Ádám Gyula fotóművész Lövéte építészetét bemutató, állandó kiállítása látható, ugyanakkor Fazakas Ágnes vezetésével, a szobában felszerelt szövőszéken szőni tanulnak a lövétei fiatalok.

Mihály János szakirányító, András József gondnok és Fazakas Ágnes oktató irányításával működő Tájház stabil programmal várja a látogatóit, akik megismerkedhetnek az egyes néprajzi eszközök működésével és használatával valamint a szőttesek készítésének folyamatával.
Ugyanakkor a Tájház otthont add a falu ünnepségeinek is. Így a lányos-ház, a menyasszony kikérésének színhelye volt a 2006-os Falunapok alkalmával a hagyományos lakodalmas szokásokat felelevenítő ünnepségen. Az alábbi kép a “pártás menyasszonyt, az örömszülőket (az apa bánatában a pálinkás pohár után nyúl, míg az örömanya a hímzett zsebkendőjét szorongatja) valamint egy menyecske is látható, aki köményes pálinkával (nem tea) kínálja a lakodalmas gyülekezetet. Talán ekkora lakodalom még nem volt Lövétén – jelen volt a falu apraja – nagyja, meghívottak és vendégek. A Falunapról és a hagyományos lakodalmi ünnepségről bővebben olvasható a Falunapok 2006 alatt.

A piros színben pompázó vetett ágy valamint festett bútorok kékes és vöröses – barnás színei teszik jellegzetessé az első szobát. A vetett ágy a rajta lévő szőttesekkel a lövétei lány hozománya volt még a huszadik század elején is. A szőttesek a székely nép életében igen jelentős szerepet töltenek be, mivel azokat a székely asszonyok készítették a székely férfiak által készített eszközök segítségével. Ezen eszközök közül pár hasznos tárgy a Tájházban is megtalálható.
A lövétei szőttesek mintázata, színe, formája kellően tükrözi a falusi nép egyszerűségét de ugyanakkor mély érzelemvilágát és leleményességét.
A szövés mellet a fafaragás, a bútorfestés , az edénykészítés és a hímzés elterjedt tevékenységek voltak. Az elkészített használati tárgyak járulékos tevékenysége volt azok díszítése, amelyek belső érzelmi és értelmi jelentéssel bírtak.
A Homoródok mentén, Lövétén és környékén egészen a századfordulóig hírneves festettbútor-készítők éltek. A virágdíszes tékák, tálasok, hozományos ládák, díszes kendőszegek, festett ágyfők, karos padok, kontyos vagy hegedűhátú székek azonban ma a tájházában láthatók csupán. A fúró-faragó ember keze nyomát viselik az ugyancsak itt látható faeszközök, botok, sulykok, vászonfeszítők, guzsalyok, fakanalak stb is. Ízléses faragásuk, nemes vonaluk a népi díszítőművészet igen magas fokáról tanúskodik.Az ablakok alatt elhelyezett tulipános padon a fáradt látogatók megpihenhetnek egy rövid időre, hogy erőt gyűjtsenek a másik szobában rájuk váró szövéshez.


„Az egész Székely-földön talán ők őrizték meg legtisztábban viseletükben is az ősit” - írja Haáz Ferenc Rezső Egy székely falu öltözete című írásában.

A lövétei székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a harisnya, melyhez zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizma illik és sima kézelős, csukott gallérú, fehér vászon- vagy gyolcsing. Az ingre fekete mellényt öltenek. Szokásos főbevaló nyáron a fekete kalap, hétköznap a szalmakalap, télen a betűrt tetejű báránybőr sapka. A mellényre posztóujjast vagy zekét vesznek.
Ma már a hagyományos viselethez leginkább ragaszkodó férfiak is csak fekete rövidkabátot, zakót öltenek a fehér harisnyához és fekete csizmához.

A lövétei női viselet legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban korcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegő. A rokolya színes csíkozású, vagy egyszínű (piros), de hímes szövésű háziszőttesből készül, a csíkok szélessége, a színek összeválogatása korok és alkalmak szerint változik. A karcsú, rövid mellény egyszínű bolti kelméből, bársonyból készül gyöngyös ékkel díszítve. A rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínű selyemből, illetve gyolcsból lerakott, vagy virágmintával hímzett kötényt viselnek. A női viselethez is csizma tartozik. A lányok fejkendőt nem hordanak, hajukat általában egy ágba fonják, melynek dísze a hátul lecsüngő színes szalag. Egyszínű (fekete) gyöngyökből fűzött nyakéket viselnek. A hagyományos viselethez még ragaszkodó idősebb asszonyok kontyba rakott hajukat áll alatt megkötött kendővel szorítják le, aminek színe, hímzése életkor és alkalom szerint változik.

A Tajház nyítvatartási programja: minden hétköznap délelőtt 9-11-ig, délután 4-6-ig. Szeretettel várjuk a látogatókat!

ProLövéte Egyesület ^©