Lövéte község határa a megye turisztikai zónáinak szerves része. Nemcsak a táj lenyűgöző szépsége, sajátos klímája, az üdülésre alkalmas helyek, a nádasszéki gyógyfürdő, a község sajátos népi építészete, vagy a több mint 15 borvízforrás vonzza ide a turistákat, hanem az a hagyományos vendégszeretet is, amely a község székely-magyar lakosságát határainkon kívül is ismertté tette.

Lövéte és környéke az év bármely szakában, egész esztendőn át kiválóan alkalmas turizmusra, minden évszaknak megvan itt a maga varázsa és szépsége. Aki csak egyetlenegyszer is ellátogatott Lövétére, a Vargyas völgyébe (Székely-Szeltersz), vagy aki Sólyomkő sziklabércéről betekintett Tolvajos (Kéruly vize) haragoszöld völgyében, az újra meg újra visszakívánkozik erre a vidékre. Túralehetőségek: a Központi-Hargita, a patakvölgyek borvízforrásai, a vulkáni fennsík, nárciszmező, a lövétei suvadás és Várhegy valamint a Vargyas szurdokvölgye (hol a Vargyas vize 4 km-es szurdokban tör át a juramészkőszirteken s hol számos nevezetes barlang (Orbán Balázs-barlang, Lócsűr stb.) található).

Klimatikus üdülőhely a Vargyas patak mentén, sziklás, fenyves, széltől védett környezetben 742 méter tengerszint feletti magasságban. Régi nevét (Bélmező szejkéje) azért cserélte fel a Szelterszel, mert a gyengén sósvizű borvize ízben és gyógyhatásba megegyezik a világhírű németországi sósvizű Selterssel. Borvízét, „Székely-Selters” néven palackozva árusították. Az alkalikus jellegű, vasas, klóros, szénsavas, magnéziumos víz, ma is közkedvelt. A völgyben még több (Nádasszék sósborvíz) konyhasós, lúgos ízű borvíz is található (a források vizét gyomor-, máj- és epebántalmak gyógyítására használják, jó eredménnyel). Szeltersz sajátos stílusú menedékháza, amelyet ma a Szent Gellért Alapítvány (Szentegyháza) működtet, nem csak kellemes pihenést biztosít, hanem számos rendezvény színhelye is.

A Tolvajos patak vadregényes andezit, breccsia (Sólyomkő, Kossuth-szikla) sziklákkal határolt, s fenyővel borított szűk völgyében, védett helyen, a Hargita-ligettől 2 km távol fekszik 750 m magasságban. Bővizű forrásait már az 1700-as években ismerték, s igen látogatott fürdőtelep volt. Enyhe éghajlata, jó levegője, zajmentes környezete keresetté teszi. Hargita megye egyik legszebb fekvésű fürdője, melyet három borvízforrás táplált.

Patakjai halban és rákban bővelkednek, erdei tisztásai málnában és eperben. A telepnek fürdőmedencéje is van. 10 villájában diákok üdültek még néhány évvel ezelőtt, de már elhagyottan és romosan állnak. Forrásainak vize a kálciumkarbonátos és vasas borvizek csoportjába tartozik.

Az elhanyagolt állapotban lévő klimatikus üdülőhely idegbántalmak, csúzos, reumatikus betegségek, emésztési zavarok kezelésére nagyon alkalmas volna.

3. NÁDASSZÉKI SÓSFÜRDŐ




A kezdetleges gyógyfürdő a Nádasszéki borvíztől délre, 200 m-re a Vargyas patak jobb partján található 716 m tengerszint feletti magasságban.


Deszkával bélelt medencéjében (mérete: 4x4 m) sajátkészítésű melegítő szerkezettel (a szentkeresztbányai vasüzemben készült kazán) melegítik a vizet. Augusztusban nagyon sokan keresik fel, idősebb reumás betegségben szenvedő emberek. Mellette deszkából készített öltöző is van.

A hámor 1836-ban létesült.


Ebben a víz hajtóerejére épült „lakatos- és szerkovácsműhelyben” gyártották a mezőgazdasági és a háztartásban használatos eszközöket (ekevas, lapát, ásó, csákány, fejsze stb), rúdvasakat, melyek a 19 században és a 20 század első felében is igen keresett vasáruk voltak. 1848-ban ágyúgolyókat gyártottak itt az önvédelmi harcműveletek céljára.


A kovácsolt vas előállításához Frischaier-kemencét használtak. 1860-71 között már a környék legnagyobb vasüzeme volt. 300 munkást foglalkoztatott, s 6 hámorkalapáccsal működött. 1989-ig itt lehetett megszemlélni a kovácsolás középkori eljárását.





A hámor (amely közigazgatásilag jelenleg Szentegyházához tartozik) jelenleg romokban hever.

Kirulyfürdő közelében, a Tolvajos-patak völgyében, a Kamilla-forrástól nem messze található a Hargita-ligeti tőzegláp.

Mintegy 200 méter hosszú és 100 méter széles. Mélysége 1,5 méter. A borvizekkel átitatott lápra rendkívül ritka növényfajok települtek.

A rovarevő Drosera anglicán kívűl megtaláljuk itt a jégkorszakbeli „mocsári kőrontót” (Saxifraga hirculus) is. A gyógyláptól nem messze kövekkel kirakott, régi fürdőmedence van. A feltörő szénsavas gázak a használaton kívüli fürdőmedence vizét állandóan mozgásban tartják. Nyilvántartott növénytani természetvédelmi terület.

A község határában található az ország egyik legcsodálatosabb nárciszmezője (5 hektár növénytani természetvédelmi terület).

A vadon termő nárcisz (Narcissus stellaris), ez a mediterrán származású, fehér virágú, erős illatú, egyszíkű tavaszi növény, májusban nyíló virágaink közé tartozik. A nárciszmező a Pokolláz fennsík helyenként elmocsarasodó, nedves területeit foglalja el. A nárciszmezőn, egy négyzetméternyi területen 180-200 egyedet is megszámláltak.